Gara Község Önkormányzatának információs lapja

Kedvezményezett: Gara Község Önkormányzata

A település adatai:

Közigazgatási területe: 59,96 km2

Belterület: 248 hold

Külterület: 5748 hold

Állandó lakosok száma: 2579 fő /2005/

Népsűrűség: 43,01 fő/km2

Földrajzi fekvése:

Gara község Bács-Kiskun megyében, Bajától 16,5 km-re kissé délkeleti irányban fekszik. Vaskút, Bácsborsód, Bácsszentgyörgy, Csátalja községekkel és nyomhatárával határos. Nemzetiségi település, magyarok, bunyevácok, horvátok, szerbek, németek és székelyek lakják.

Elnevezése:

Gara már az Árpádok korában is lakott település volt. Első írásos emlék 1290-ből való. A község nevének keletkezésére többféle magyarázat van. A település egykor a Garai famíliához, annak délvidéki birtokához tartozott 1334-ig. Nevét valószínűleg a Garai családról kapta. Először 1372-ben Nicolai de Gara, majd később Gara nemzetség szerepel.Nem bizonyított, ama felvetés, hogy a szláv "Gora" (domb) szóból származhat, mivel az első település egy magaslaton (dombszerű helyen) helyezkedett el a jelenlegi falutól 4 kilométerre, délre. Napjainkig azt a részt "Gradina"-nak nevezik.

Lakossága:

1526-ban érkeztek az első horvátok, akik az okiratok szerint 18 ferences-rendi szerzetessel érkeztek a településre, és annak környékére. Viszontagságos évszázadok után, a török hódoltság idején, 1598-ban sok lakosa a császári fennhatóság alatt álló Esztergomba költözött. 1635-41 között Esterházy Miklós a falut Urbanec Mátyásnak adományozta. A Rákóczi-szabadságharc alatt teljesen lerombolják a falut. Gara a bajai uradalom részeként 1727-ben a Czobor nemzetség tulajdonába került, majd 1750-ben a kamara Grassalkovich Antalnak, Baja földesurának adományozta. 1734-ben érkeznek az első németek a faluba. A következő évben megépül a templom. 1770-ben a falu lakossága: 1888 fő. 1780-ban megépül a késő barokk stílusú római katolikus templom. 1866-ban kolerajárvány söpör végig a falun. A lélekszám 1870-ben 3878, ami 1941-re 3941-re nőtt. A csökkenés akkor kezdődött, amikor a német nemzetiségűek 37 százalékát, 990 főt kitelepítették a II. világháború után, körülbelül 400 lakost pedig "málenkij robotra" hurcoltak el. Öt bukovinai falu (Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts, Józseffalva) székelyeit viszont 1941-ben a Délvidékre telepítette át a kormány, innen egy részüket Észak-Bácskába. Garára nagyobbrészt Hadikfalváról, Istensegítsről és Fogadjistenről érkeztek bukovinai székelyek. 1947-ben a lakosságcsere-egyezmény következtében felvidéki magyarokat, szlovákokat telepítettek Garára. Ekkor a népesség száma 4534 főre nőtt, ez volt Gara legnagyobb lélekszáma, innen folyamatosan ismét csökkent. 2001-ben már csak 2683 főt számláltak.

A település jellege:

A település mezőgazdasági jellegű, jelentősebb ipari üzem, létesítmény nincs. Többnyire rendelkezik minden olyan intézménnyel, mely a hasonló nagyságú községek tekintetében elfogadottnak tekinthető, de az intézmények minősége átlag alatti.

Látnivalók:

Szent László királyról elnevezett római katolikus templom. Épült 1780-ban késő barokk stílusban, melyet 1909-ben bővítettek.

I. és II. világháború emlékműve

Szentháromság-szobor (a szobor a templomkertben található)

Székelykapu (római katolikus templom bejáratával szemben található)

Nemzetiségek együtt című szobor: Az itt élő magyar, német és bunyevác nemzetiségek összefogását jelképezi. Templomtól mintegy 100 m-re, délre található.

Milleniumi emlékmű az óvoda épülete előtt található.

Határőr Hősök emlékműve: A Polgármesteri Hivatallal szemben áll.